A G7-csúcstalálkozók régóta a világ legbefolyásosabb demokráciáinak fórumaiként működnek, de az idei kanadai rendezvény inkább a megosztottságot, mint az egységet demonstrálta.

A 2025-ös G7-csúcstalálkozón a világpolitika nem várt fordulatai felülírták a napirendet. Donald Trump amerikai elnök az esemény közepén távozott, hivatkozva az Izrael és Irán közötti háborús konfliktus súlyosbodására. Ez a döntés nemcsak a tervezett kétoldalú találkozók — például Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel és Claudia Sheinbaum mexikói elnökkel — meghiúsulását eredményezte, hanem azt is jelezte, milyen törékeny a transzatlanti együttműködés jelenlegi állapota. Bár Trump távozása után a hangulat „természetesebb” lett, ahogy Denisse Rudich, a G7 Research Group londoni igazgatója fogalmazott, az esemény így is több szempontból kiábrándítóan hatott.

A legnagyobb diplomáciai vereség a közös zárónyilatkozat hiánya. A konszenzus ezen jelképének elmaradása a G7 történetében szimbolikus jelentőséggel bír,

és mély megosztottságot jelez a tagországok között olyan kérdésekben, mint az Ukrajna elleni orosz agresszió, vagy a közel-keleti válságkezelés — míg a hét ország kiadott tűzszünetre felszólító közös nyilatkozatot Gázával kapcsolatban, az izraeli-iráni háború helyzete zavart keltett a vezetők között.  

Mark Carney kanadai miniszterelnök ennek ellenére próbálta menteni a helyzetet; külön elnöki összefoglalóban sorolta fel a 7 részeredményt, köztük a mesterséges intelligenciáról, a kritikus fontosságú nyersanyagokról, a kvantumtechnológiáról és a migránscsempészet elleni fellépésről szóló megállapodásokat. A Kanada és az USA közötti kereskedelmi tárgyalások is új lendületet kaptak, noha áttörés még nem történt, míg az Egyesült Királyság és Amerika érvénybe léptetett egy régóta készülődő vámmegállapodást.

Indiai miniszterelnöke, Narendra Modi jelenléte különösen érzékeny pont volt, hiszen a két ország közötti feszültségek (köztük a kanadai Szikh diaszpóra ügye) nemcsak bilaterális, hanem a G7 legitimitását érintő kérdéseket is felvetettek. India – mint mára a világ egyik legnagyobb gazdasága – részvétele nélkülözhetetlenné vált, még ha formálisan nem is tagja a klubnak.

A G7 tagországok, Kína és India nominális GDP-jének alakulása a fórum kezdete óta 2023-ig a Világbank adatai alapján (Oroszországról nincs adat). A jelmagyarázatban feltüntetett sorrend egyben a rangsort is jelenti.

A nyugati világrend repedései

A G7 szerepe történelmileg az volt, hogy a nyugati, demokratikus és piacgazdaságon alapuló világrend stabilitását biztosítsa a koordináció és az egység révén. Az idei csúcstalálkozó azonban inkább a „G6+1” képletre emlékeztetett, amelyben az Egyesült Államok, Trump vezetésével, fokozatosan távolodik az európai szövetségesektől.

A legszembetűnőbb töréspont Ukrajna kapcsán jelentkezett. Miközben a nyugati hatalmak Ukrajna támogatását sürgették, Trump azt hangsúlyozta, hogy Oroszországot vissza kellene engedni a G8-ba,

elhalasztotta a Zelenszkij elnökkel tervezett találkozóját, és megvétózott egy javaslatot az orosz olaj hordónkénti árplafonjának csökkentéséről. Ez a két merőben eltérő hozzáállás aláássa az eddigi G7-es egységet az orosz agresszió elleni fellépésben és elveszi a fórum külpolitikai élét. Nem beszélve arról, hogy előrevetíti a nemsokára esedékes hágai NATO csúcs törésvonalait.

A G7 tehát nemcsak geopolitikai, de identitásválsággal is szembesül. A fórum megalakulásakor a közös értékekkel — demokrácia, szabadság, piacgazdaság — rendelkező “legfejlettebb” államok platformját jelentette. Ma azonban

a tagok közötti ideológiai eltávolodás és a ‘klubon kívüli’ hatalmak felemelkedése megkérdőjelezi a G7 súlyát és legitimitását.

A világ többi része — Kína, India, a globális Dél — egyre inkább olyan fórumokat részesít előnyben, mint a G20 vagy a BRICS, ahol a nyugati dominancia nem érvényesül automatikusan. A G7, amelynek korábban presztízse volt, ma gyakran tűnik kívülállónak a globális vitákban. Az, hogy még egy közös közlemény sem született, jól mutatja, hogy a formális egység máza alatt egy mély krízis húzódik.

Ez a krízis viszont lehetőséget is rejt. A kérdés az, hogy képesek lesznek-e a tagállamok egy újrafogalmazott G7-et létrehozni, amely reflektál a világ változásaira, vagy a fórum fokozatosan elveszíti súlyát, mint a hidegháború utáni ENSZ Biztonsági Tanács? Egy biztos: a 2025-ös csúcstalálkozó nem volt diplomáciai diadal. Sokkal inkább figyelmeztetés arra, hogy a nyugati világrend jövője nem garantált — még saját maga által sem.

Szemlézte: Varga Virág

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon